Sokban más szemmel vizsgálja a Ruhr 2010 hátterét a Kurier című olvasott bécsi napilap munkatársa. Arra emlékeztet, hogy a Ruhr, akárcsak egész Európa, a jövőt keresi: mi jöhet a globalizált nehézipar helyébe, amelynek itt már bealkonyult s nyilván máshonnan is el fog tűnni?
A Ruhr vas – és acélipara hajdan 800.000 embert foglalkoztatott – ma ennek a tizedét. Következésképp az ünnepi évet rendező, 53 városból álló övezet lakosainak száma hétről 5,5 millióra csökkent. S mégis (a turistákkal) 4,8 millió látogatója volt az év rendezvényeinek az első félévben. A programsorozat egyik nagy erénye, hogy bekapcsolja az „egyszemélyes vállalkozásokat“: kreatív, újító szellemű művészek, dizájnerek, építészek kapnak lehetőséget a bemutatkozásra. És rengeteg van itt belőlük: csak Essenben vagy 14.000-en dolgoznak kreatív ágazatokban. Ők és a távközlési, internetes vállalkozások további 20.000 munkatársa adja – 1.6 milliárd euróval – a város gazdasági forgalmának harmadát. És a Ruhr 2010 újabb lendületet ad nekik, Hiszen például az egykori sörfőzde híres, U-alakú tornyát most alakítják a kreatív művészetek, iparágak otthonává. Azok már bőven pótolják a nehézipart – még ha arra persze szükség is van. Az egyik, innen „kitelepített” óriáskohó Kínába került. Ott üzemeltetik, onnan érkezik az acél a német iparba – miközben a most kulturális fővárosként szereplő Ruhr-vidéket a korszerű, környezetbarát ágazatok jellemzik.