A Ruhr-2010 egyik fő célja, hogy bemutassa: hogyan sikerült átalakítani Európa egyik legegészségtelenebb, szürkébb iparvidékét, ahol most füst-okádó gyáróriások helyett zöldellő parkokat, kulturális intézményeket találunk. Ám ha valaki idén ellátogat ezekre a tájakra, azt javasolnám: ismerkedjék meg a múlttal is, mert az bizony nem egy helyen még fellelhető. A kohászat egykori fellegvárában napjainkban már csak 9 vaskohó működik – s valamennyi Duisburgban. (A rajnai városban van egyébként a világ legnagyobb belvízi kikötője, ahol világhírű brit építész, Sir Norman Foster épületeit csodálhatjuk meg).
Igaz, Duisburgban napjainkban high-tech termékeket állítanak elő a kohók és az automatizált üzemek sokkal kevesebb munkás-kezet igényelnek, mint a „hőskorban.” Aki az utóbbira kíváncsi, tegyen sétát Hüttenheim, Meiderich vagy Bruckhausen kerületben – ott még láthatja a régi munkás-bérkaszárnyákat. S el lehet menni üzemlátogatásra Thyssen-Krupp Művekhez. Ott a kohók fénye este épp úgy vörösre festi az eget, mint száz évvel ezelőtt.
Egyébként Bruckhausenben maradtak ugyan munkás-házak, de a területen, ahol azelőtt a vasüzemek álltak, most a Landschaftspark Nord terül el: az óriási parkban zöldell a gyep, szabadtéri színpadok, mozik találhatók. A hegyi-kerékpárosok a meddőhányókon ugrathatnak és a Német Alpesi Klub tagjai itt, 60 m magasságban a tengerszint felett, a használaton kívüli üzemépületeken gyakorolhatják a magashegyi sziklamászást….