A Ruhr 2010 programja jó alkalmat adott a térség történészeinek, levéltárosainak arra, hogy összefogva kutassák, dolgozzák fel és tegyék közzé Európa hajdan legnagyobb iparvidékének egyedülálló történetét. Elsősorban azt, hogyan telepedtek meg itt a századok során a legkülönbözőbb országok szülöttei, hogy éltek együtt, hol békésen, hol egymással is küzdve.
A levéltárak, Gelsenkirchentől Marlig, Essentől Recklinghausenig és Dinslakentől Bochumig összefogtak, hogy közös munkával dolgozzák fel az iparvidékre települt idegenek történetét. Bochumban volt a legnagyobb szabású a munka, de összesen a térség 9 városában számolnak be helyi kiállítások arról, hogyan alakult ki az ottani lakosság, a középkortól napjainkig. Mert már a középkorban feljegyezték az első ide betelepülőket, akiket azután többek között a vallásháborúk, a forradalmak elől menekülők követtek. A 19. sz.-ban jelentek meg az első „vendégmunkások“, akiket aztán a 20. sz. második felében annyi társuk követett. Mások korunkban vándoroltak, vándorolnak be a régióba, a világ legkülönbözőbb részeiből, országaiból.
A bevándorlás, a Ruhr mint „a népek olvasztó-tégelye“ persze nem egyértelmű sikertörténet. Sötét, tragikus fejezete a vidék zsidó lakosságának elűzése, megsemmisítése a hitleri időkben.
Minderről a kiállítások mellett „Fremd(e) im Revier“, (idegenül, idegenek a régióban) címmel gazdagan illusztrált könyv is megjelent.