A történelem egyik legfelvilágosultabb királya, Nagy Frigyes egy erős katonai vezér és művész volt.  A meleg férfi, aki kamu politikai házasságokat kötött, meghódította a kontinenst és magába szívta a francia irodalmat és művészeteket. A 17. században Európát irányította, hatalmas palotákat építtetett lenyűgöző kertekkel, amelyek a saját ízlését tükrözték. Az egyik legcsodálatosabb ilyen épülete Potsdamban, Berlintől nem messze található.

Potsdam Berlin egyik külvárosa, amelyről a legtöbben az 1945-ben itt zajlott konferencia kapcsán tudnak. Itt ült le a három nagyhatalom (USA, Nagy Britannia, Szovjetunió), hogy felossza a megtört náci birodalmat. Truman, Churchill és Sztálin egy tollvonással oszlatta fel a német felsőbbrendűség álmát Európa felett.

Nem ez volt az első alkalom, hogy a szomszédos nemzeteknek egy olyan erőteljes hadvezérrel kellett tárgyalniuk, aki a kontinens politikai és földrajzi stabilságát veszélyeztette. Kétszáz évvel a potsdami csúcs előtt Poroszország trónjára Frigyes herceg került, aki így II. (Nagy) Frigyesként kezdte meg uralkodását és a porosz birodalom kiterjesztését.

Frigyes tehetséges férfi volt, értett az építészethez és a zeneszerzéshez. Örökségét leginkább a potsdami palotában láthatjuk ma. A Sans Souci Palotát és kertjét, amely annyit jelent, hogy „gond nélküli” Frigyes és építész társai valósították meg 25 év leforgása alatt.  

A megszámlálhatatlan apró részlet mellett a meleg utazónak szemet szúrhatnak a maszkulin szobrok, amelyek a férfi test szépségét magasztalják. Kétség nem fér hozzá, hogy Frigyest nagyban befolyásolták az antik görög és római művészek, akik szintén nagyra becsülték a természetes férfi (l’homme naturel) erejét és szépségét.  

Szerelmi trauma

1730 augusztusában egy apjával a királlyal való közös utazás során a 18 éves porosz herceg Frigyes és szeretője, Hans von Katte hadnagy szökésüket tervezték Angliába. Mindkettőjüket elfogták, a szökés miatt hadibíróság elé kerültek, majd bebörtönözték őket. Mivel a két férfi magas tisztséget viselt és nemesi vér folyt az erejükben, a halálbüntetés nem volt tanácsos.

Frigyes édesapja kapva kapott az alkalmon, hogy leckét tanítson fiának a „nem férfias” viselkedésről. A bírósággal szembefordulva, a király személyesen rendelte el a 26 éves Katte kivégzését. A kivégzés hajnalán, amikor a fiatal tisztet, a királyi testőrség egykori tagját a halálfához vezették, a herceget felébresztették és erővel kényszerítették, hogy a helyszínre menjen. Amikor leesett neki, hogy mi fog történni egy csókot fújt barátjának és azt mondta: „Kedves Kattém, ezerszer bocsáss meg kérlek.” A hadnagy válaszként azt felelte: „Hercegem, nincs miért bocsánatot kérni.” Szemfedő és arctakaró nélkül fejezték le.

Katte kivégzése volt a legdurvább inzultus, amely Frigyest érte szigorú, puritán, brutális apjától, aki nem egyszer bántalmazta fizikailag és lelkileg egyaránt. A király azt mondta, hogy soha nem tudja megérteni milyen titkos gondolatok lakják fia agyát. Ezért gyakran nyúlt a korbácshoz és bothoz, amelyekkel jól elverte fiát a szolgák és tisztek jelenlétében. A fizikai megpróbáltatások ellenére a fiatal herceg kitartott. Amikor apja megpróbálta rávenni, hogy mondjon le a trónról és inkább fiatalabb öccse legyen az örökös, Frigyes ezt megtagadta.

Az apa-fiú viszály Frigyes gyerekkorában is már érezhető volt. Egy francia-svájci nevelőtanár bíztatta és gondoskodott a fiatal herceg intelligenciájáról és művészi tehetségéről. Frigyest untatta apja katonai és vadász érdeklődési köre. Ő inkább a könyvekben és a művészetekben élte ki magát, amelyet az apja „női foglalkozásként” tartott számon.

A 16 éves herceg és egy királyi apród között szexuális kapcsolat alakult ki. Amikor ezt az apa, Frigyes Vilmos megtudta úgy érezte, hogy Poroszország sorsa elbukhatna, ha a fia örökölné a trónt. Még Katte kivégzése után két évvel is ragaszkodott Frigyes herceg ahhoz, hogy ő kerüljön a trónra. Végül, a király megadta magát és szigorú felügyelet és házi őrizet alatt megkezdődött a tini királyi kiképzése.

1773-ban, három évvel a félbeszakadt szökést követően a király politikai házasságot szervezett fiának Erzsébet braunschweigi hercegnővel. Frigyes lánytestvérének Wilhelminák írt levelében azt taglalja, hogy mennyasszonyát visszataszítónak tartja, „Nincs köztünk se barátság, se összetartozás”. Hozzátette azt is, hogy leendője „úgy táncol, mint egy liba”. Ennek ellenére összeházasodtak, de nem született gyermekük. Néhány történész úgy gondolja, hogy Frigyes nem volt képes a nőkkel való szexuális együttlétre. A nők társaságában nem szívesen volt, saját palotáját odaadta feleségének, akinek megtiltotta, hogy bármely más rezidenciáján lakjon. Ritkán látogatta meg az asszonyt, általában csak karácsonykor néhány napra.

Édesapja végül Rheinsbergben saját rezidenciát adott neki, ahol négy évig élt. Ez alatt fejlődött a leginkább, itt tanult a legtöbbet hadviselésről, filozófiáról, irodalomról. Zeneműveket szerzett furulyára, verseket írt, fogadásokat adott, színházi előadásokat támogatott és magába szívta a francia Felvilágosodás eszméit. A rheinsbergi udvarban leginkább katonák, filozófusok, tudósok, írók és művészek fordultak meg. A környezet erősen maszkulin volt, a kiadós vadászatok, italozgatás, szerencsejáték és nőzés hiányzott az udvar életéből.

1740-ben Frigyes apja, a király meghalt, így a 28 éves férfi lett Poroszország új királya. Tudta, hogy ekkor ért végett a zene és irodalom iránti érdeklődése. Elfoglalta Sziléziát többek között. Uralkodása 46 éve alatt Európa irigyévé vált a vitézies bátor királynak, aki újfajta hadviselést vezetett; váratlanul csapott le az ellenségre. Európa vezető alakja lett, így sokak ellensége is. 74 évesen halt meg erős birodalmat maga mögött tudva, de boldogtalanul.

Ki tudja, mi lett volna ha Frigyesnek 18 évesen sikerül Angliába szöknie szerelmével? Vagy ha nyíltan vállalta volna érzelmeit az udvar férfijaihoz.

A történelemben nincs mi-lett-volna-ha, de aki kíváncsi azokra az izmos férfiszobrokra, annak irány Potsdam és a Sans Souci Palota.